Rólunk

A miskolciak lokálpatrióták. Ez tény, az is tudja, aki még egy percet sem élt Borsodban. Élhet az ember 180 vagy 2000 kilométerre Miskolctól, ha bárhol felcsendül az Amíg élek én, ökölbe szorul a gyomra. Az Avas, a Kilátó, az Andrássy 61., a Junó, az Edda, a Bíborszél mind olyan ikonikus jelképei az Acélvárosnak, amikre büszkeséggel gondol minden borsod megyei.

Kis vállalkozásunk is ezen a vonalon indult el 5 éve, hogy kifejezze ezt a fajta büszkeséget, és hogy azt kézzel foghatóvá tegye. Budapesten élünk, nem egyszer fordult elő, hogy a fővárosban találkoztunk AVAS sapkát viselő emberrel, és összemosolyogtunk. Mert nekünk Miskolc a főváros, az a hely, ahol igazán otthon érezzük magunkat. Az a hely, ahol ha meglátjuk az autópályán a Miskolc feliratot, úgy érezzük, hogy igen, otthon vagyunk és révbe értünk. Nehéz lenne mondani még egy olyan közösséget, ami ennyire összetartó, ami ennyire lokálpatrióta. Mindenki várja szerdától azt a napot és szombat délelőttől semmi másra sem tud gondolni, csak hogy végre újra állhasson a zsúfolásig szurkolókkal teli Katában.

Többször is volt már rá példa, hogy valaki nagyon messzire, akár a tengeren túlra rendelt terméket tőlünk. Ekkor jövünk rá igazán, hogy minden miskolci, aki ha elhagyja az Acélvárost, egy kis darabot otthagy magából, ami ott is marad.

Azt szoktuk mondani, hogy mi nem pólókat árulunk, hanem érzéseket.

És ezek az érzések a legfontosabbak.

“És látom a Szinvát is: a fa-híd
alatt, a mélyben, fáradt habjait
keskeny szenny-csík görgette meredek
házfalak közt; de a széles meder
hogy megtelt, mikor jött az áradás!
S a környéket: egy-egy kirándulás
néha ma is idéz benneteket,
kék-zöld mezők, Tapolca, tó, liget,
Miskolc határa… Szülővárosom,
sose lesz szemed kóbor fiadon?”

-Szabó Lőrinc