101b.

Soltész Miklós Békési Sándor (1921-2017) címzetes apátnak és főesperesnek a római katolikus templomban emelt emléktáblája avatásán kiemelte, a plébános egész életében kiállt igazáért, prédikációiban az igazságosság, a tisztelet és a kereszténység mellett tette le hitét, amiért a hatalomra került kommunista rendszer száműzetésre ítélte.
    Csaknem három évtizedes ajaki szolgálatát méltatva az államtitkár elmondta, Sándor atya életét a feltétlen szeretet mozgatta, a községben mindenkit ismert és felkeresett, segítséget, vigaszt és támaszt nyújtva a falubelieknek.
    Soltész Miklós beszédében arra kérte a helyieket, hogy ne adják fel hitüket, mutassák meg mindenkinek szerte az országban a feltétlen bizalmat, amellyel a keresztény hitet tovább kell adni, valamint merjék felvállalni az igazat, bármilyen nehéz is sokszor.
    "A kereszténységnek kétezer év óta bizonyítottan igaza van akkor is, ha üldöznek minket, ha gyaláznak minket, ha gúnyolnak minket, és akár börtönbe, vagy pedig táborokba zárják papjainkat és vezetőinket" - fogalmazott a kormánypárti politikus.
    Megjegyezte, Ajak néhány évtized alatt tizenhárom katolikus papot és majdnem fél tucat görögkatolikus papot adott az egyházaknak.
    A település sok mindent tett a magyar nemzetért és a magyar közösségért - hangsúlyozta Soltész Miklós, beszédében megköszönve az ajakiak kitartását, amellyel az egyházat és a magyar közösséget segítették.
    Seszták Miklós, a térség kormánypárti országgyűlési képviselője az atyával kapcsolatos személyes élményeit felidézve azt mondta, Békési Sándor egy nagyon nehéz időszakban példamutatóan és kiválóan végezte szolgálatát.
    Békési Sándor 1921. április 4-én született Nagykállóban, helyi tanulmányai után az egri ciszterci gimnázium diákja volt 1936 és 1940 között. 1940-ben leérettségizett, majd Budapesten végezte teológiai tanulmányait, 1944. december 24-én szentelték pappá Budapesten, majd Kisvárdára, később Miskolcra nevezték ki hitoktatónak.
     Miskolcon az egyik hittanórán tett ártatlan kijelentéséért demokrácia- és államellenességgel vádolták meg, emiatt előbb a felső-szabolcsi Kékcsére, Kállósemjénbe, majd Ajakra helyezték át, utóbbi helyen huszonnyolc évet szolgált. Innen Győrbe, majd a nyugdíjas éveiben Budapestre került, ahol haláláig aktív lelkipásztori szolgálatot végzett.